1. fejezet - Prológus

“Remek hírek! Wei Wuxian meghalt!”

Kevesebb mint egy nap telt el LuanZang Hegy ostroma óta, de a hírek úgy terjedtek szét a kultivátor világban, mintha szárnyaik lettek volna, felülmúlva még a háború sebességét is.

Egy darabig, a legkiemelkedőbb klánoktól kezdve a szabad kulivártorokig, mindenki az ostromról beszélt, amit a Négy Nagy Klán vezetett és száz kisebb csatlakozott hozzá.

„A YiLing Pátriárka meghalt? Ki ölhette meg?”

„Ki más, mint a shidi-je, Jiang Cheng, végezve a saját rokonával a nagyobb jó érdekében. Jiang Cheng vezette a Négy Klánt, YunmengJiang, LanlingJin, GusuLan, és QingheNie, hogy elpusztítsa az odúját, LuanZang Hegyet.”

„Mondhatom, hatalmas megkönnyebbülés!”

„Hatalmas megkönnyebbülés valóban! Végre megszabadultunk ettől a csapástól!”

„Ha nincs a YunmengJiang klán, aki befogadja és felneveli, egy csavargó lett volna, aki az utcákon él, nem pedig mészárlást okoz, ahogy éppen kedve van hozzá. A Jiang klán feje felnevelte őt, mintha a saját gyermeke lenne, erre disszidált tőlük és az kultivátor világ ellensége lett, szégyent hozva a Jiang klánra, majdnem a kipusztulásukhoz vezetve. Tökéletes példája annak, amikor valaki megharapja a kezet, ami eteti!”

„Jiang Cheng túl sokáig hagyta élni. Ha a helyében lettem volna, a disszidálás pillanatában nem csak belemártom a pengém. Sőt, alaposan megvizsgáltam volna a klán tanítványait újra, hogy ne tehesse meg azokat az őrült dolgokat, amiket később elkövetett. Ki törődik a „mértékletességgel” amit gyermekkori barátja felé tanúsított?”

„Ez csak mendemonda. Ugyan Jiang Cheng a főerők között volt, nem ő mérte a végső csapást Wei Wuxianra. Mivel a Démoni Ösvényt kultiválta, Wei Wuxian hatalma visszaütött rá és apró darabokra szaggatta.”

„Hahahaha… Ez karma! A szellemkatonák, amiket készített, olyanok mint a veszett kutyák, mindenkit megharapnak, akivel találkoznak. Megérdemli, hogy széttépték!”

„De ha nincs Jiang Cheng terve, ami Wei Wuxian gyengeségét célozza, az ostrom talán nem is sikerült volna. Talán emlékeztetnem kell téged arra, hogy milyen tárgy az amit Wei Wuxian birtokol? Elfelejtetted a napot, amikor háromezer kultivátort semmisített meg?”

„Úgy hallottam több volt, mint háromezer, volt az talán ötezer is!”

„Minden bizonnyal elvesztette az eszét.”

„Szerencsés, hogy elpusztította azt az ördögi fegyvert, mielőtt meghalt. Különben ha itt maradt volna, hogy ártson az emberiségnek, a bűnei még súlyosabbak lennének.”

„Nos hát… Tudod, akkoriban Wei Wuxian egyike volt a leghatalmasabb kultivátoroknak, magasan kiemelkedő klánból jött és lenyűgöző tehetsége fiatalon megmutatkozott. Hogy a viharba lett vége tehát így?”

„Ez bizonyítja csak igazán, hogy egyedül az igaz ösvényt szabad követni. Ezeket a tisztességtelen praktikákat gyakorolni, csak első pillantásra tűnik előnyösnek. Látod vele is mi történt végül? Még a hullája sem maradt egészben.”

„Nem minden a kultivátor ösvénye miatt történt. Wei Wuxian viselkedése is igen erkölcstelen volt. Mindenkinek meg kell fizetnie a cselekedeteiért, így vagy úgy, amit teszünk, végül azt kapjuk vissza.”

….

Wei Wuxian halála utáni időszakot ez a téma határozta meg. Az emberek beszélgetései nagyjából mint ugyan ezek voltak, leszámítva az igen kevés eltérő véleményt, amiket azonnal le is hurrogtak.

Azonban az elefánt ott maradt a szobában, egy gondolat lebegett mindenki elméjében.

Senki nem tudta megidézni Wei Wuxian lelkét, ami azt jelentette, hogy a lélek eltűnt.

Talán széjjeltépte az ezernyi szellem akik elemésztették őt.

Vagy, talán megszökött.

Ha az első opció, akkor minden rendben volt. Azonban senki sem kételkedett abban, hogy a YiLing Pátriárkának megvan az ereje, hogy megmozdítsa a hegyeket, vagy szétválassza a tengert. Tehát ha az utóbbi feltevés az igaz, előbb-utóbb visszatér, hogy feltámassza a testét. Amikor pedig ez a nap eljön, a kultivátor világ, sőt az egész halandó vidék őrült mennyiségű kárhozattal és bosszúval kell majd hogy szembe nézzen, káoszba és pusztulásba fulladva.

A különböző klánok száz és húsz kőszörnyet állítottak fel a LuanZang Hegy tetejére és gyakori lélek idéző rituálékat tartottak, amiket fokozott éberség és különös események utáni elkötelezett kutatás követett a világ minden táján.

Az első évben, semmi sem történt.

A második évben, semmi sem történt.

A harmadik évben, semmi sem történt.

….

A tizenharmadik évben, semmi sem történt.

Egyre több és több ember kezdte elhinni, hogy talán a YiLing Pátriárka valóban elpusztult.

Még ha képes is volt a világot a feje tetejére állítani, végül eljött az ő ideje, hogy felülkerekedjenek rajta.

Senki nem maradhat a csúcson örökké, a legendák elvégre csak legendák.